SZIMBIÓZIS

Nos, ez egy jó üzlet, ahol mind a két fél jól jár.  Ha lenne valami a Ténylegesen hajaz a Normálisra, hát EZ az!
Miért távolodunk folyamatosan ettől a jól működő rendszertől?

Függés II. "háromszögelési pontok"

A tárgytól való függés minden esetben erősíti az én-képet, az én-tudatot. Ezek is reflex-pontok (háromszögelési pontok). Ezen nincs mit ragozni...EPIC FAIL :S

Függés

Most nem a Függő Keletkezésről fogok írni, hanem arról a függésről, ami a hétköznapi (megvilágosodás elötti) életünk egyik béklyója.
Minden ember élete függésekből áll.
Mivel ezt mostanában élem meg tudatosan (nem csak a "persze, persze..." rábólogatósan), illetve valamiért most erre irányul a tudatom figyelme, ezért kihasználom a kedvező alkalmat és a szőnyeg alá söprés helyett jól kivesézem (:o) a függés mibenlétét!

Az első lépés: felismerni az életünkben a függő-játszmákat(!). Itt két különböző (látszólag különböző) függésre gondolok:

1. típusú függéseken egy adott szinten nem lehet túl lépni, pl. munkahely, pénz, étel, idő és hasonlók...

2. típusú függések: ezeket mi vonzuk be az életünkbe (választjuk, saját döntésünk):
-törekedve, direkt, 
-örökölve/programozva
-belesodródva
-stb...
pl. emberi játszmák (élethelyzetek), kábítószerek (alkohol, gyógyszer, kávé, cigi, szex, stb), vallási ideológiák, párkapcsolatok, nem megfelelő életcélok....

Szóval, amíg az 1. inkább csak "bilógiai" (némi túlzással) függés, addig a 2. már teljesen más tészta. Ott rendesen odatesszük magunkat, a hülyeségünket, a tudatlanságunkat, és a téves tudásunkat (bölcsesség hiánya).

Az első és legfontosabb lépés a függések ŐSZINTE feltérképezése. Fontos, hogy őszinte legyen, mert az ember nagyon (!!!) hajlamos még önmagát is becsapni a hamis valóság mézesmadzagával!
Miért fontos megkeresni és felimerni a függéseket?
Mivel a függések szenvedést okoznak!
Csakhogy mi emberek szeretünk szenvedni! miért? Mert a szenvedés is jobb mint a semmi! Horror vakuui: azaz félelem a Totális Semmitől!
És a szenvedés mellé még öröm is jár (ugyan ez elég szennyezett és látszólagos öröm).
Pl."... legyen inkább egy rossz emberi kapcsolatom, mint egy semmilyen!" - hallani ezt gyakran az emberektől.
Nem akarok senkit sem lebeszélni a szenvedésről, ahhoz ragaszkodik a tudat mint az önnön létezésének egyik bizonyítékához.
Szenvedek, tehát vagyok!
De a függés pont itt lehet egy nagyon jó gyakorlás-eszköz!
A függés elég árnyalt, sok érdekes aspektusa van (nyilvánvaló-rejtőzködő, örömet-szenvedést okozó, stb),  van belőle bőségesen az ember életében: tehát kitünő alkalom a megfigyelésre, tanulmányozásra.

Nekem pl. eszembe jutott, hogy a meditáció, a Tan, Buddha, a Sanga is okoz(-hat) függéseket. Tehát a függéseknek minősége is lehet/van? Természetesen :o) Persze ez sem ilyen egyszerű...
Mert azért karmikus szempontból jobb az utóbiaktól függeni, mint az előző példákban említettektől...
A kisebb rossz elve... 

A függések: kényszer.

Nem tudok élni nélküle.

Ha nincs függés, én rosszul érzem magam (ki az az én/magam?).

A függések mindig ambivalensek?

A függésektől való megszabadulás a TOTÁLIS szabadság, de nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit. Dehogy is nem, csak már nem kényszerből, hanem szabad-akaratból, KÉSZTETETTSÉG nélkül! SPONTÁN.

A függés nem enged választani, nem engedi meg a vagy-lagosságot (vagy-vagy), a függés: keret, fal, bilincs, behatároltság=szenvedés.

A veréb repülhet is és ugrálhat is. Vagy a föld vagy az ég. Ő választ. A strucc nem választhat.

Óh, és mi lesz a vége? A szabadság nem csapongást jelent, féktelenséget!
Ha az ember mindent jól csinál, akkor útközben szert tesz a bölcsességre is ( majd egy másik bejegyzés erről fog szólni), amely segít eligazodni a spontaneitás világában (amely azért nem szabályok nélkül való!).

Tkp. a függések felismerése, tanulmányozása egy nagyon jó "ösvény", és legjobb esetben még meg is szabadulhatsz tőlük.

De miképpen szabadulhatsz meg tőlük?
Ha felismered, hogy nincs szükséged az általuk nyújtott szenvedésre és ezért az általuk generált (esetleges) örömről is lemondasz. Más, szennyezetlenebb, állandóbb, függés-mentesebb örömöket fedezel fel az életedben.
Ez egy CSERE: a szenvedéshez kapcsolt örömet lecseréled egy szenvedéshez nem- (kevésbé) kapcsolt örömre.
Tehát nem magáról az örömről kell lemondani, hanem a függésekből kialakult örömökről...

Nem arról van szó, hogy nem ehetsz több húst, hanem arról, hogy nem szenvedsz, ha éppen egy ideig nem eszel húst.
Ha függésben vagy, akkor szenvedsz amíg nem eszel húst, és amint hozzá jutsz: örömet okoz (pillanatnyi örömet).  
Mondj le a húsról és ne egyél húst, hogy azután ehess húst!
(Ebben a példában a hús csak metafora, a függés tárgyára.)

((Főleg az énképünktől és az ideológiánktól függünk, ezeket utáljuk a legjobban ha támadják!
Én - nem-én, ad fel az elképzeléseid!))

A sangha is ezért vándorolt eredetileg. Ha egy helybe marad (mint a mostani kolostorok), akkor kiszolgáltatottá válik egy közösségtől: függésbe kerül tőle. Ez nem jó. Hiszen egy falu, egy közösség életében  vannak hullám völgyek, amikor kevesebb jut (vagy egyáltalán nincs semmijük és éhen halnak, ez még ma is mindennapos eset) és ebben az esetben egy szerzetesi közösség (akik még csak nem is aktív tagjai a környezetüknek) csak plusz "terhet" jelent pl. a falunak. Ha erről nem venne tudomást a sangha, megsértené a nem-ártás elvét.

Többek között - ezért tiltotta a bódítószerek alkalmazását is: az így elért (akár jónak látszó) szellemi eredmények függésben vannak annak.

Kedvenc Upanisadok idézetek I.

"Így szólt egyszer Jádnyavalkja:
- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között.
2. Maitréjí így válaszolt:
- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.
3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem!
4. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd
eszedbe, amit mondok neked!
5. Majd így folytatta:
- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a
feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak
kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért
kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért
kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért
kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok
kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek
kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények
kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség
kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell
elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az
egész világot."
Upanisadok, (pp.26)ford. Tenigl-Takács László

A tudat a megismeréssel azonos?

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri: Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki

Tenni vagy nem tenni?
Sodródni, vagy irányítani?
Meddig sodródni és mennyire uralni?
Türelmet gyakorolva belehelyezkedni vagy teljes tudatossággal sors-fordítani?

Amikor hagyjuk, hogy "csak úgy" történjenek a dolgok velünk, akkor megnő a veszélye a veszélyes helyzetekbe kerülésének.
Miközben egy adott helyzetben hagyod, hogy az döntsön feletted, belesodródhatsz olyan helyzetekbe, amelyekkel magadnak vagy másoknak árthatsz.
Ez a passzív tudatállapot.
Kérnek és te adsz. Akkor is, ha nem feltétlenül szeretnél már adni...
Csendben elviseled a "dolgokat" akkor is, ha volna rá esélyed változtatni rajtuk. Néha csak egy aprósággal, de te ezt az apróságot is képtelen vagy megtenni.
Ennek pszichológiai hátterébe nem mennék bele, de érdemes utána olvasni.
Ha jobbá tesszük az életünket, az másokra/ a körülöttünk élőkre is pozitív hatással lesz.
Ha szereted azokat az embereket akik körülvesznek, akkor miért terhelnéd őket a rossz tulajdonságaiddal, rossz hozzá állásoddal, rossz szokásaiddal? És azután csodálkozol mennyi boldogtalan ember van körülötted?
Gondold ezt végig...
  Szeretsz valakit, valakiket (pl. családodat) és töröd a fejed miféle ajándékokkal lephetnéd meg őket, holott ilyen egyszerű dolgokkal is lehet örömet szerezni!
Persze így erőfeszítéseket kell tenned, ami manapság lássuk be nem csekélység, ráadásul nem is biztos, hogy ugyan olyan nyilvánvalóan észreveszik, mint a falra akasztott gigaTV-t.
  Sodródni= mások akaratának alárendelni magad. Ez csakis egy magasan képzett tanító mellett lehetséges. Aki feddetetlen és nem kell egy pillanatnyit sem töprengeni rajta, hogy mik a szándékai.
Sőt, ebben az estben az ellenállás csak akadályozza a fejlődést, hiszen a mester/tanító pontosan tudja mi a legjobb neked.

De nézzük a másik esetet, amikor teljesen tudatosan szeretnél irányítani/uralni mindent.
"Ne hogy má' mások mondják meg mit tegyek és mi a jó nekem!"
Nos, ezzel sincs semmi baj, ha teljesen birtokodban van az a fajta megkülönbözető képesség, amivel teljesen tisztán, hiba nélkül látod a különbséget a jó és a rossz között, valamint a tetteid hatásának-következményeinek széleskörű áttekintése során is tisztában vagy annak hatásaival-következményeivel.
De jó lenne ilyen szinten létezni!
Miközben döntéseiddel megpróbálod befolyásolni a történéseket, nem tudod hogy annak jó vagy rossz következményei lesznek-e.
Vajon mi a jobb: olcsó, de rosszabb minőségű ételt venni és a maradék pénzből elvinni kirándulni a családot, vagy inkább jobb minőségű ételt venni, amitől mindenki baromira egészséges lesz, csak éppen nem marad pénz kirándulni...
Ez egy döntés.
Ha te hozod meg, akkor tiéd a lehetőség.

Ne várj!

Olykor dühösnek érzem magam...

Persze TUDOM miért nem kellene ezt éreznem, és utána megy is ez az érzés is a lecsósba, de mivel igyekszem a legalaposabban megvizsgálni milyen okokból és feltételekből született, ezért akár érdekesnek is mondható (spanyolviaszokat :) fedezek fel.

De a Kimondott Tanítások újra megtalálása magamban azért fontos, mert IGAZÁN szeretném elkerülni azt a rossz szokást, hogy nyilvánvalónak tűnő dolgokra rábólintunk és nem vizsgáljuk meg az alapokat. 

Tudósnak lenni azt jelenti, hogy  felismerésen, megértésen, belátáson nyugszanak az alapok. Nem csak recitáljuk az alap tanításokat, de alkalmazzuk is őket. A minden napi cselekvés alapjai. 

Valóban létezik az emberi intelligencia evolúciója?

Miért tűnik úgy, hogy csak technikai fejlődés van (anyagi-világ), az ember pedig maradt az ami, és az elmúlt 5-10 ezer év Védástól Bibliástól nyomtalanul múlt el felettünk...

Mire való a sok tanulás, tudás, műveltség, intelligencia, ha nem lesz jobb tőle az ember, nem lesz jobb tőle világ? 

Miért hajlik a negatív felé minden (hiába próbálják kiegyensúlyozni bizonyos erők)?

A kisebb ellenállás elve? 

Könnyebb rossznak lenni?

Könnyebb lustának lenni és nem tenni semmit?

Könnyebb kívülről okoskodni mint megtenni dolgokat?

Kényelem és biztonság a jó és az erkölcs fölött?

Minden nap tele van a média szörnyűbbnél szörnyűbb tettek híreivel.

A,  nem tesznek jót az emberek, B,  igen keveset, C, nincs hír-értéke.

Mondjuk én a B verzióban hiszek.

Ez a személyes tapasztalatom.