Persze TUDOM miért nem kellene ezt éreznem, és utána megy is ez az érzés is a lecsósba, de mivel igyekszem a legalaposabban megvizsgálni milyen okokból és feltételekből született, ezért akár érdekesnek is mondható (spanyolviaszokat :) fedezek fel.
De a Kimondott Tanítások újra megtalálása magamban azért fontos, mert IGAZÁN szeretném elkerülni azt a rossz szokást, hogy nyilvánvalónak tűnő dolgokra rábólintunk és nem vizsgáljuk meg az alapokat.
Tudósnak lenni azt jelenti, hogy felismerésen, megértésen, belátáson nyugszanak az alapok. Nem csak recitáljuk az alap tanításokat, de alkalmazzuk is őket. A minden napi cselekvés alapjai.
Valóban létezik az emberi intelligencia evolúciója?
Miért tűnik úgy, hogy csak technikai fejlődés van (anyagi-világ), az ember pedig maradt az ami, és az elmúlt 5-10 ezer év Védástól Bibliástól nyomtalanul múlt el felettünk...
Mire való a sok tanulás, tudás, műveltség, intelligencia, ha nem lesz jobb tőle az ember, nem lesz jobb tőle világ?
Miért hajlik a negatív felé minden (hiába próbálják kiegyensúlyozni bizonyos erők)?
A kisebb ellenállás elve?
Könnyebb rossznak lenni?
Könnyebb lustának lenni és nem tenni semmit?
Könnyebb kívülről okoskodni mint megtenni dolgokat?
Kényelem és biztonság a jó és az erkölcs fölött?
Minden nap tele van a média szörnyűbbnél szörnyűbb tettek híreivel.
A, nem tesznek jót az emberek, B, igen keveset, C, nincs hír-értéke.
Mondjuk én a B verzióban hiszek.
Ez a személyes tapasztalatom.
