Ne várj!

Olykor dühösnek érzem magam...

Persze TUDOM miért nem kellene ezt éreznem, és utána megy is ez az érzés is a lecsósba, de mivel igyekszem a legalaposabban megvizsgálni milyen okokból és feltételekből született, ezért akár érdekesnek is mondható (spanyolviaszokat :) fedezek fel.

De a Kimondott Tanítások újra megtalálása magamban azért fontos, mert IGAZÁN szeretném elkerülni azt a rossz szokást, hogy nyilvánvalónak tűnő dolgokra rábólintunk és nem vizsgáljuk meg az alapokat. 

Tudósnak lenni azt jelenti, hogy  felismerésen, megértésen, belátáson nyugszanak az alapok. Nem csak recitáljuk az alap tanításokat, de alkalmazzuk is őket. A minden napi cselekvés alapjai. 

Valóban létezik az emberi intelligencia evolúciója?

Miért tűnik úgy, hogy csak technikai fejlődés van (anyagi-világ), az ember pedig maradt az ami, és az elmúlt 5-10 ezer év Védástól Bibliástól nyomtalanul múlt el felettünk...

Mire való a sok tanulás, tudás, műveltség, intelligencia, ha nem lesz jobb tőle az ember, nem lesz jobb tőle világ? 

Miért hajlik a negatív felé minden (hiába próbálják kiegyensúlyozni bizonyos erők)?

A kisebb ellenállás elve? 

Könnyebb rossznak lenni?

Könnyebb lustának lenni és nem tenni semmit?

Könnyebb kívülről okoskodni mint megtenni dolgokat?

Kényelem és biztonság a jó és az erkölcs fölött?

Minden nap tele van a média szörnyűbbnél szörnyűbb tettek híreivel.

A,  nem tesznek jót az emberek, B,  igen keveset, C, nincs hír-értéke.

Mondjuk én a B verzióban hiszek.

Ez a személyes tapasztalatom.

"A Dharma ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
 köréje gyűlnek szelíden
s nézik nézik az arhatok."

...kevés az orvos, sok a beteg...

mit gyógyítsunk: a lelket vagy a testet?

A nép butításról (tudatlanság-avidzsá)

Az irányzatokról...

Egy rövid beszélgetés:
"Most megyek majd Nepálba egy vadzsrajána mesterhez tanulni, de voltam már Amaravatiban is!"
"Oh, tényleg? Ez nagyszerű! De szerintem nincs olyan hogy nepáli vagy vadzsrajána-buddhizmus..."
"Te még nem hallottál ezekről? Biztos kezdő vagy."
"Nem, több évtizede gyakorlok, csak közben rájöttem, hogy nincs más "csak": Buddha, Dharma, Sangha és az ülés (meditáció gyakorlása)."
"Óóóó, én még nem vagyok ezen a szinten...."

Szerintem ezek meg nem szint kérdései, hanem önismereté, avagy mi ez a szellemi kurválkodás?
"Tegnap jógáztam, de tegnapelőtt krisnás voltam, holnap pedig egy zen közösségben virulok majd."
Persze, persze én is valahol kezdtem, sőt! én is azt gondoltam hajdanában, hogy igenis van tibeti, japán meg kínai buddhizmus (meg mindenféle ind eredetű vmi, meg keresztény ezotéria, meg hermetikusok, stb). És minden "irányzatnál" azt gondoltam, hogy ez az "egyetlen-igaz-ösvény"...
 De az ember előbb utóbb felnő, és rájön a nagy tutira: teszed vagy nem teszed, de NE próbálkozz. Illetve de, csak felesleges időpocsékolás, ha örökre megmaradsz ezen a szinten. Mint azok a lények, akik eljárnak minden megvilágosodás kurzusra újra és újra, amelyek nem hoznak semmilyen mélyreható változást az életükben. Ezért is mennek el a következőre: talán ott vagy utána, majd bekövetkezik a csoda!!!

"Könnyebb a rossz szokásokon ma győzedelmeskedni, mint holnap."

Konfúciusz tanításai

absolute, complete, universal

Lehet-e beszélni egy Egyetemes, Abszolút erkölcsről, ami térben és időben állandó?
Ami minden helyzetre, egyénre (csoportra) alkalmazható?
Ha nem, akkor mi célból születettek a Világtanítók egyetemes törvényei (pl. 10 parancsolat, 5 sílá, stb)?
Ha van létjogosultsága az Univerzális Abszolút Erkölcs/Etikai szabályoknak, akkor miért nem tartja be őket senki (a lakosság elhanyagolható %-a)?
Minek olyan törvény, amit nem tart be senki? Ami felül írható (tilos gyilkolni, de a katonáknak szabad, tilos gyilkolni, de a vadzsrajánában akár megengedett)...

Ősi kelta áldás.

"Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság."


"A hajó biztonságban áll a kikötőben. De nem arra való."


" Az emberek az életben maradás kedvéért gyakran elveszítik azt, amiért élni érdemes."

"Akit érdekelsz - keres téged. Aki látni akar - szakít rád időt. Akinek fontos vagy - megtalál. A többi csak kifogás!"

Van egy arab mondás, amit gondoltam, elmondok nektek: "Ha egy ember nem tud valamit, s nem tudja, hogy nem tudja – kerüld el õt! Ha egy ember nem tud valamit, s tudja, hogy nem tudja ébreszd fel õt! Ha egy ember tud valamit, s tudja, hogy tudja – akkor kövesd õt!"

Wirtgenstein azt mondta, hogy a bizonyosság, a kétségtelenül nem más: mint egy hanglejtés, hangszín vagy hangsúly.

áhimszá

...teljesen fel vannak háborodva az emberek, amikor vélt vagy valós ellenük irányuló ártást fedeznek fel, de hogy mily természetesnek veszik az önmaguknak való ártást, akár szellemi, akár fizikai értelemben...."ó, csak ne lusta disznózz le, csak mert nem dolgozom!!" úgy veszi a dorgálást mint ártás, de a saját inaktivitását, nem vesz úgy mint ártást saját személye ellen, "Ó én bánthatom saját magam, de te ne tedd!". Ki érti ezt????

Jung

Jung használ két szót az egyik írásában. Az egyik a pleróma, a másik a kreatúra. A pleróma a káosz. Ilyen a világ. A kreatúra az, amikor rávetítjük a világra a logoszt, a szavakat. Az eszkimóknak például több, mint húsz szavuk van a "hó"-ra. Az angolban talán van öt. Az, hogy mit látunk és mit nem, attól is függ, hogy van-e rá szavunk vagy nincs. De ha van is rá szavunk, az még nem jelenti azt, hogy olyan valóban létezik. Lehet, hogy ez is olyan rész, amit azért teremtettünk, hogy beszéljünk róla. Nem szabad elfogadni azt, hogy valami létezik csak azért, mert beszélünk róla. Lehet, hogy nincs. Lehet, hogy rosszul szedtük szét a világot.

Egyensúly

Balance is defined as a state of equilibrium. It takes significant amount of work for this to occur in the body. The brain uses inputs from many ...

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget.
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a
Pokol.
Isten odavezeti
a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent
embernek, hogy betekintsen....
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy
fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a
kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett
egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem
tudták a kanalat a szájukhoz emelni..
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd
mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány,
ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt
egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett
folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú
nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól
tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
,képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző
emberek csak magukra gondolnak. ,A Pokol gyakran itt van a Földön