Egy szent ember egy nap Istennel beszélget.
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a
Pokol.
Isten odavezeti
a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent
embernek, hogy betekintsen....
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy
fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a
kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett
egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem
tudták a kanalat a szájukhoz emelni..
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd
mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány,
ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt
egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett
folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú
nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól
tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
,képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző
emberek csak magukra gondolnak. ,A Pokol gyakran itt van a Földön