Függés

Most nem a Függő Keletkezésről fogok írni, hanem arról a függésről, ami a hétköznapi (megvilágosodás elötti) életünk egyik béklyója.
Minden ember élete függésekből áll.
Mivel ezt mostanában élem meg tudatosan (nem csak a "persze, persze..." rábólogatósan), illetve valamiért most erre irányul a tudatom figyelme, ezért kihasználom a kedvező alkalmat és a szőnyeg alá söprés helyett jól kivesézem (:o) a függés mibenlétét!

Az első lépés: felismerni az életünkben a függő-játszmákat(!). Itt két különböző (látszólag különböző) függésre gondolok:

1. típusú függéseken egy adott szinten nem lehet túl lépni, pl. munkahely, pénz, étel, idő és hasonlók...

2. típusú függések: ezeket mi vonzuk be az életünkbe (választjuk, saját döntésünk):
-törekedve, direkt, 
-örökölve/programozva
-belesodródva
-stb...
pl. emberi játszmák (élethelyzetek), kábítószerek (alkohol, gyógyszer, kávé, cigi, szex, stb), vallási ideológiák, párkapcsolatok, nem megfelelő életcélok....

Szóval, amíg az 1. inkább csak "bilógiai" (némi túlzással) függés, addig a 2. már teljesen más tészta. Ott rendesen odatesszük magunkat, a hülyeségünket, a tudatlanságunkat, és a téves tudásunkat (bölcsesség hiánya).

Az első és legfontosabb lépés a függések ŐSZINTE feltérképezése. Fontos, hogy őszinte legyen, mert az ember nagyon (!!!) hajlamos még önmagát is becsapni a hamis valóság mézesmadzagával!
Miért fontos megkeresni és felimerni a függéseket?
Mivel a függések szenvedést okoznak!
Csakhogy mi emberek szeretünk szenvedni! miért? Mert a szenvedés is jobb mint a semmi! Horror vakuui: azaz félelem a Totális Semmitől!
És a szenvedés mellé még öröm is jár (ugyan ez elég szennyezett és látszólagos öröm).
Pl."... legyen inkább egy rossz emberi kapcsolatom, mint egy semmilyen!" - hallani ezt gyakran az emberektől.
Nem akarok senkit sem lebeszélni a szenvedésről, ahhoz ragaszkodik a tudat mint az önnön létezésének egyik bizonyítékához.
Szenvedek, tehát vagyok!
De a függés pont itt lehet egy nagyon jó gyakorlás-eszköz!
A függés elég árnyalt, sok érdekes aspektusa van (nyilvánvaló-rejtőzködő, örömet-szenvedést okozó, stb),  van belőle bőségesen az ember életében: tehát kitünő alkalom a megfigyelésre, tanulmányozásra.

Nekem pl. eszembe jutott, hogy a meditáció, a Tan, Buddha, a Sanga is okoz(-hat) függéseket. Tehát a függéseknek minősége is lehet/van? Természetesen :o) Persze ez sem ilyen egyszerű...
Mert azért karmikus szempontból jobb az utóbiaktól függeni, mint az előző példákban említettektől...
A kisebb rossz elve... 

A függések: kényszer.

Nem tudok élni nélküle.

Ha nincs függés, én rosszul érzem magam (ki az az én/magam?).

A függések mindig ambivalensek?

A függésektől való megszabadulás a TOTÁLIS szabadság, de nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit. Dehogy is nem, csak már nem kényszerből, hanem szabad-akaratból, KÉSZTETETTSÉG nélkül! SPONTÁN.

A függés nem enged választani, nem engedi meg a vagy-lagosságot (vagy-vagy), a függés: keret, fal, bilincs, behatároltság=szenvedés.

A veréb repülhet is és ugrálhat is. Vagy a föld vagy az ég. Ő választ. A strucc nem választhat.

Óh, és mi lesz a vége? A szabadság nem csapongást jelent, féktelenséget!
Ha az ember mindent jól csinál, akkor útközben szert tesz a bölcsességre is ( majd egy másik bejegyzés erről fog szólni), amely segít eligazodni a spontaneitás világában (amely azért nem szabályok nélkül való!).

Tkp. a függések felismerése, tanulmányozása egy nagyon jó "ösvény", és legjobb esetben még meg is szabadulhatsz tőlük.

De miképpen szabadulhatsz meg tőlük?
Ha felismered, hogy nincs szükséged az általuk nyújtott szenvedésre és ezért az általuk generált (esetleges) örömről is lemondasz. Más, szennyezetlenebb, állandóbb, függés-mentesebb örömöket fedezel fel az életedben.
Ez egy CSERE: a szenvedéshez kapcsolt örömet lecseréled egy szenvedéshez nem- (kevésbé) kapcsolt örömre.
Tehát nem magáról az örömről kell lemondani, hanem a függésekből kialakult örömökről...

Nem arról van szó, hogy nem ehetsz több húst, hanem arról, hogy nem szenvedsz, ha éppen egy ideig nem eszel húst.
Ha függésben vagy, akkor szenvedsz amíg nem eszel húst, és amint hozzá jutsz: örömet okoz (pillanatnyi örömet).  
Mondj le a húsról és ne egyél húst, hogy azután ehess húst!
(Ebben a példában a hús csak metafora, a függés tárgyára.)

((Főleg az énképünktől és az ideológiánktól függünk, ezeket utáljuk a legjobban ha támadják!
Én - nem-én, ad fel az elképzeléseid!))

A sangha is ezért vándorolt eredetileg. Ha egy helybe marad (mint a mostani kolostorok), akkor kiszolgáltatottá válik egy közösségtől: függésbe kerül tőle. Ez nem jó. Hiszen egy falu, egy közösség életében  vannak hullám völgyek, amikor kevesebb jut (vagy egyáltalán nincs semmijük és éhen halnak, ez még ma is mindennapos eset) és ebben az esetben egy szerzetesi közösség (akik még csak nem is aktív tagjai a környezetüknek) csak plusz "terhet" jelent pl. a falunak. Ha erről nem venne tudomást a sangha, megsértené a nem-ártás elvét.

Többek között - ezért tiltotta a bódítószerek alkalmazását is: az így elért (akár jónak látszó) szellemi eredmények függésben vannak annak.