"Így szólt egyszer Jádnyavalkja:
- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között.
2. Maitréjí így válaszolt:
- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.
3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem!
4. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd
eszedbe, amit mondok neked!
5. Majd így folytatta:
- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a
feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak
kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért
kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért
kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért
kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok
kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek
kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények
kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség
kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell
elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az
egész világot."
Upanisadok, (pp.26)ford. Tenigl-Takács László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése